Új bejegyzés Frissítés

2013.05.11. 12:08 Imola

- Én ezt tudom, de nem vagyok olyan fajta nő, akit csak úgy beenged az ágyába. Ez egy kretén volt nem láttad? Legyen tartása... Mondjuk - néztem körbe a teremben, kutatva szememmel egy olyan férfi után, aki esetleg ma haza jöhet velem, ha úgy akarom. Végül a választásom egy széles vállú, borostás, harminckét év körüli férfira esett. Feszes, fehér, márkás pólóban volt, farmer nadrággal, karján még a fonott karkötőt is megpillantottam. Haja göndör volt, rövid és kusza. - őt. - fejeztem be gondolatmenetem. Ezek után Lilith elmondta a véleményét, amivel talán kis részben egyet is értettem, a férfi az férfi, de legyen tapasztalt. Nem kell nekem egy idős férfi, ha azt sem tudja, miként közeledjen egy nőhöz, akinek van akarata és vezető egyéniség. Lilith keze gondolom talán véletlen combomon kötött ki, amiért egy gúnyos mosoly csúszott arcomra, akár egy árny. Italomból kortyoltam még egyet. Majd a táncs befejezte gondolatmenetét, amire csak azt tudtam mondani: - Attól még, hogy helyes, legyen talpra esett és ne egy lihegő kiskutya. A férfiakat még is én hódítom meg, mert a nők értek mindenhez. - zártam le a témát, miközben ismét hátra pillantottam az én kis jelöltemre. Most pont úgy beszéltem, ahogy az anyám. Lenézően a férfiakról, de hát ha egy kalap szart sem érnek, arról egyáltalán nem én tehetek. Ilyen a természetem, ezt örököltem, és helyesnek vélem a dolgot. Az italom lassan elfogyott, és a szünet fele már lejárt, még is még mindig Lilith mellett ültem, és nem mászkáltam sehova. Kényelmesebb volt a bárszék annál, mint sem hajkurászni kezdjek valakit, majd talán a második felvonás után megteszem, de most nem.

2013.05.06. 23:07 fantaa

Annyiban adtam igazat Deliának, hogy egy kevés kell tőlem is ahhoz, hogy ne unatkozzak. Ismertem magamat, és ha valamiről eldöntöttem, hogy „rossz” vagy „unalmas”, azt a későbbiekben nem tudtam semennyire élvezni. Valahogy sejtettem, hogy a tálca-rablós buli nem fogja különösebben felkelteni a lány érdeklődését. Most is jobban állt anyagilag, mint én, de ez mindig így volt. Neki nem olyan élete volt, hogy lopnia kellett volna, neki nem kellett koplalnia és nem kellett otthon azért az erkélyen ücsörögnie, mert az egyszobás kis lakásba az anyja hazavitt egy „kuncsaftot”. A lelkem akkor még tiszta volt, jó voltam… egy átlagos kisgyerek, aki azt a csepp szeretetet sem kapja meg az egy szem szülőjétől, amire szüksége lenne. Nem vágytam drága játékokra vagy mindenféle édességre, olyan dolgok nem kellettek volna, amit nem tud megvenni az anyám. Ölelésekre, puszikra és esti mesékre vágytam, de semmit nem kaptam. Ekkor pedig vágyni kezdtem mindenre, és lopni kezdtem. Egy kócos, szőke, nagy kékszemű kislányból ki nézi ki, hogy lopna? Senki. Hümmögve mértem végig a férfit, oldalra billentett fejjel. Nem szerettem a fiatalokat, egy ennyi idős pasas sokkal jobban megmozgatta a fantáziámat, mint egy „kisgyerek”. Mindig így voltam vele, már 12 évesen is a „nagyfiúkat” nézegettem. Igazán nem értettem, Delia miért hajtja el, hiszen én pillanatok alatt széttettem volna neki a lábam. Egy kis szórakozás akármikor jöhet… - Mit? Tudod, nekik van farkuk. Akárhány nővel lefekhetek, mert megtehetem… bármilyen vibrátort használhatok, de soha nem lesz olyan, mintha egy férfival lennék. Sokat kell még tanulnod, szívem – simogattam meg a combját, aztán megittam az utolsó kortyot is. – Ha arra vársz, hogy meghódítsanak, csak az idődet pazarolod. Nem fog minden férfi, akit elfogadnál az ágyadba, hatalmas rózsacsokorral jönni, aztán feldobni az asztalra és jól megdöngetni, el kell őket kapni a töküknél és irányítani – csóváltam a fejemet. Én igazság szerint jobban szerettem irányítani, uralkodni az éppen akkori partneremen. Mindig és mindenhol én voltam a domináns fél, én mondtam meg, mit, hol, mettől, meddig, merre. Ennek ellenére általában nem befolyásolható embereket kerestem, hanem olyanokat, akiknek volt saját akaratuk és kissé ellenszegültek. De ha valakit jóképűnek vagy éppen szépnek találtam, ennek ellenére egy nagy kupac csődtömeg volt, azt is magammal rángattam.

2013.05.06. 21:47 Imola

- De akkor csak igazam volt. Hogy ne unatkozz, ahhoz te kellesz, nem én! - hörpintettem bele az italomba, amit szomorúan láttam, hogy már csak a fele pihen a poharamban. Nem szerettem a szívem kifejezést. Egy férjes ember hívja így a nőjét, nem egy huszonéves táncos a nála pár évvel fiatalabb énekest. Fura egy páros volt, még is úgy véltem Lilithben volt valami ellenszenv felém. Persze sokan nem bírják a modorom, de azok inkább vezessék le haragjukat egy boxzsákon, és ne is figyeljenek rám. Csak nem lehet olyan nehéz... Én sem figyelek a főnökre, amikor idiótaságot zagyvál össze-vissza. Csak pár másodpercre eszméltem fel poharam fenekéről, amikor Lilith a vendégek kifosztását emlegette. Az bizony fix, ha megteszi, és megtudja a főnök (a falnak is füle van), akkor nem csak fenéken billenti... ahogy én ismerem. Egy erőskezű nőről van szó, aki előbb üt, mint sem kérdezni, mi a fészkes fene folyik itt. - Ahogy gondolod... - hagytam rá, amikor befejezte gondolatmenetét. Én nem voltam az a típus, aki könnyen oda adja a testét. Akkor teszem, amikor akarom, csak az a lényeg, én mit akarok. Jelen pillanatban még egy mojitót, ami szerintem a szemben álló izmos, harminc körüli férfi fog nekem állni, ha bevetem egy csöppet magam. Csupán annyit tettem, hogy fejem kicsit oldalra hajtottam, lábat cseréltem, majd finoman a bár felé fordultam srégen. A társaság jobb oldalt köszöntött, de nem lepett meg. - Még egyet a hölgynek! Állom! - szólt oda a pultosnak. - Tetszett a műsor? - mondtam kicsit mélyebb hangon az átagnál, egyenesen a szemébe néztem, majd mély levegőt vettem. - Igen. - csak ennyire tellik tőle? Kár az időt vesztegetni! Felnéztem a plafonra, kifújtam a mély levegőt, majd teljesen befordultam. Ő lassan közeledni kezdett, mire én jobb kezem mellkasára tettem. - Semmi gond, majd legközelebb összejön, inkább azzal próbálkozz. - mutattam fintorral a másik táncosra, aki a terem másik felében volt. Amikor elment, akkor ismét Lilith felé fordultam: - Mit akarsz ezektől? A mai férfiak nem is azok... Borzalmasak, semmi fantáziájuk. - néztem rájuk fintorral arcomon, lenézően, ami gyakran megesett velem. - Még próbálkozni sem tudnak normálisan! Kretén banda... - jegyeztem meg a végén és az újabb mojitoért nyúltam. - Még követni sem tudják a farkukat - dőltem előrébb, majd a szívószálat birizgáltam - ha egyáltalán van nekik. - vontam meg vállam, amit a szemöldököm is követett. Majd Lilith felé néztem, neki mi a véleménye róluk, most őszintén érdekelt, mert nem rossz téma látott fényt.

2013.05.06. 18:05 fantaa

Mikor Delia lerázta a kezemet, felnevettem. Sosem értettem azokat, akik idegenkednek egy-egy érintéstől, számomra mindig fontos volt a fizikai kapcsolat. Szerettem, ha megérintettek és én is szerettem megérinteni másokat, akárkiről is legyen szó. Egy idegen vállát ugyan úgy simogattam meg, mint egy olyan emberét, akit már régóta ismertem, és nem zavart, ha olyan ér hozzám, akit pár perce még nem is ismertem. A válasza valahogyan nem tudott felhúzni, mint ahogyan az sem, ahogy hozzám szólt. Majd ha megunom, hogy ennyit képzel magáról, megtanítom neki, hol is a helye, de az nem itt lesz. Kivárom, hogy kettesben maradjunk, és ott nem lesznek biztonságiak, nem lesznek nézők, nyaralók vagy helyiek, csak ő és én. Ha nem számít rá, könnyű dolgom lenne, főleg, ha a vízben, újholdkor kerül erre sor. A körmöm, vagy inkább karmom könnyedén behatolna Delia puha húsába… A másik táncossal sosem foglalkoztam túl sokat. Aki szerencsétlen és nem tud táncolni, az ne jöjjön táncolni, aki nem bírja az éjszakázást, ne vállaljon be éjjeli munkát, ilyen egyszerű. Csak hálás lehettem neki, hiszen a szerencsétlenkedésével teljesen elérte, hogy a nézők rám figyeljenek. Nem kellett sosem gyakorolnom ahhoz, hogy a mozgásom figyelemfelkeltő és dögös legyen, ez mindig ment. Azt a közvetlenséget sem úgy tanultam be, amilyen volt, sem a határozott kiállást. Ezek olyan dolgok, amiket sosem lehet megtanulni. Bármilyen zenére könnyen táncoltam, mindegy volt, csak legyen ritmusa. Imádtam, ha rám figyeltek, élveztem az itteni munkát. Fel sem tűnt, milyen hamar elment az idő, és már vége is volt a munkám első felének. Jöhet a jól megérdemelt pihenő, bár annyira nem éreztem szükségesnek. Hamar eltűntem a színpadról, mert hiába bírtam volna végigtáncolni az éjszakát, szomjasnak szomjas voltam. Páran megnéztek, de nem volt újdonság, hiszen sokat mutató holmikkal ezt könnyű elérni. Ha valami ki van téve a kirakatba, az emberek megnézik, és akinek megtetszik – megveszi. Leültem az egyik bárszékre, a nézők és a színpad irányába fordulva és rendeltem egy újabb kör vodkát, ami szintén hamar lecsúszott. A pulton könyököltem, a mellkasom kinyomtam, a lábam keresztbe tettem. Futólag Deliára pillantottam, aztán mikor hozzám szólt, rá függesztettem a tekintetemet. - Szívem, tőlem. Az a szerencsétlen balf*** csak arra jó, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy nem áll senki a másik oldalon – csóváltam a fejem vigyorogva. Kérdőn felvontam a szemöldököm, mikor a fiatal nő odatolta nekem a másik pohár italt, aztán vállat vontam és ittam belőle. Nem tudtam, ezzel mit akart, de úgy döntöttem, ha szeretne valamit, azt majd úgyis közli. - Mennyi pénzt kereshetnék ezektől – csóváltam a fejem, aztán újabb kortyot ittam. – Könnyű lenne lenyúlni őket, néhánynak még az sem tűnne fel, ha eltűnne a pénztárcája – döntöttem hátra a fejem és lehunytam a szemem pár pillanatra. Kisebb koromban megtanultam, hogyan nyúljak le egy-két dolgot az emberek zsebéből feltűnés nélkül, és a mai napig felhasználtam néha ezt a tudást. Könnyen szerzett pénz, és ugyan, egy nőből ki nézné ki? Míg tinédzser voltam, több esélye volt annak, hogy azt mondják, lopok, de egy felnőtt, fiatal nőre már szinte senki nem gyanakszik… senki, aki nem ismer. A helyieket nem szoktam meglopni, legalábbis ennyire feltűnően soha. Viszont a gyanútlan turisták, akik jól megtömött pénztárcákból kívánnak minden felesleges szuvenírre költeni, tökéletes célpontok. – De még értem is mennyit fizetnének… micsoda üzletet virágoztatnék fel.

2013.05.06. 12:50 Imola

Előttem megállt valaki de nem is nagyon figyeltem rá, csak a rendszert nézem, és pontosan melyik számot mi után raktam, csak hogy biztosan tudjam a sorrendet. Egy kéz az államhoz ért finoman, majd egy ismerős hangra lettem figyelmes. Kezem automatikusan az ismeretlen érintése felé indultam, és ahogy érkezett, úgy seperte le. - Az a te tánc tudásodtól függ. - vetettem oda neki, mint ebnek a csontot, hogy kezdjen valamit ezzel, és ne traktáljon efféle megszólalásokkal. Arcomra kényes, műmosoly ült ki, ami mintha csak azt mondaná: Neked vannak elvárásaid? Hangomban a szokásos trehányság és nem érdekel szólam játszadozott, majd a műsor után zavarhatja értékes perceimet efféle dolgokkal, mert jelen állás szerint a legfontosabb dolgom a memorizálás volt. Kiegyenesedtem, majd a mikrofon felé vettem az irányt, de egy pillanatra hirtelen megfordultam, hajam előre hullott, kecsesen vissza vezettem viszont helyére. - Jah, és ettől a két ballábastól. - vágtam fancsali képet, mert éppen a hátsó bejárattól láttam, hogy a másik táncos leányzónk megérkezett. Zihálva, szinte már mászott fel a színpadra, amit én csak egy keresztbe font karral tudtam jutalmazni, semmit többet nem kaphatott tőlem. Azt viszont le mertem volna szögezni, hogy nem egy éjjeli bagoly a leányzó, mert nem ez az első alkalma, a szemei pedig egy kicsit karikásak voltak. Tőlem aztán csinálhat bármit egész nap, lehet akár még egy munkahelye is, de ha itt van, akkor nyújtson száz százaléknál is többet, a minimum a duplája.Tinashe - This Feeling című számának utolsó másodperceit lementek, amikor már a mikrofon előtt álltam: - Szeretettel köszöntök mindenkit ma este is a Szirén csókjában. - guggoltam le szép lassan, végig néztem a tekinteteket, majd küldtem a közönség felé egy puszit, de mintha csa egy lassított felvétel lett volna. Egy régi szám, Christina Aguilera-tól kezdésnek tökéletesen megfelelt, mint nekem, mint a táncosoknak, mert ritmusa is volt, de nem kellett kiverni a biztosítékot, hogy a tempót tartsák hozzá. Szerettem a hangját Aguilera-nak, kemény volt, erőteljes és mindent ki lehetett vele fejezni. Ettől jóval másabb volt Rihanna hangja, amit a második helyre raktam. Szerettem az amerikai számokat, az angolt, és egy turista szigeten ki ne nagyon beszélni a már szinte nemzetközi nyelvet, ez volt a minimum. Az első felvonás (mert négy számból szokott egy állni, és egy este alatt kettő van, a bónusz napokon, ami nem ma van három) utolsó előtti dala az én kis új kedvencem volt. Aly és Aj alkotása, amivel talán kicsit lehetne engem is jellemezni, persze nagyon kis részben. Körbe járkáltam a színpadon, közben pedig egy-egy pillantást lopva vetettem a néha előtte, mellettem, mögöttem álló táncosokra. A tömegnek tetszett amit látott és hallott, de hát szirének vagyunk, miért ne? Az utolsó számot a jó ritmusáért tettem be, illetve mert felpezsdítő hatású a második körre. Itt én is kezdtem átadni magam a ritmusnak, majd lassú léptekkel a lépcső felé igyekeztem, a nézőtér között sétálva, valószínűleg a táncosok is követtek. Pár férfit megérintettem, még azokat is, akiknek talán itt volt a barátnőjük, mert nem nagyon érdekelt a dolog. Viszont nem hagytam, hogy elfajuljanak a dolgok, a főnök meg is kért rá külön, hogy nem egy kufircbárban vagyunk, lehet, de nem durván. A Cascada szám illet ,,befejezésnek\\\\\\\\\\\\\\\", viszont nagyon gyorsan lement, a végére viszont visszatértem a színpadra: - Fél óra múlva folytatjuk, addig is válasszanak a bár ajánlatai közül. - huncut mosoly került arcomra. Ez volt a kedvenc részem, talán nem is a fellépés, persze nagyon jó érzés, ha téged néznek folyamatosan, vagyis pontosabban a közös produkciót. Közben hallottam, hogy egy ritmusos szám bömbölt a hangfalakból, én pedig finomkodó lépésekkel a pulthoz igyekeztem, hátha ma is szerencsém lesz. Ha jól láttam Lilith már ott is volt, majd felültem a mellette lévő szabad helyre. - Mondtam, hogy tőletek függ. - vetettem oda neki, mire intettem a pultosnak, hogy a szokásos jöhet és írhatja a nevemre. - Legyen inkább kettő! - javítottam ki magam, amit ritkán szoktam csinálni. Mikor megérkezett az ital, az egyiket Lilitnek passzoltam, a szokásos kezdő mojitoval pedig hűtöttem magam. Megfordultam, majd az elégedett férfiakra néztem, azokra akik először járnak itt és azokra, akik törzsvendégek. Lábaimat keresztbe tettem, a pultnak könyökölve nézelődtem.

2013.05.05. 23:43 fantaa

Az első társaságot oldalra billentett fejjel figyeltem. Nem vonzottak túlságosan, ha csak azt nem vesszük, hogy a szememben ők megrontani való kisfiúk voltak. Ha választási lehetőségem volt, mindig jobban szerettem az érett férfiakat, de néha egy fiatalabb srácot is szívesen „babusgattam”. Nők terén máshogy válogattam, bár a fiatalabb lányokat közülük sem szerettem annyira… olyan kis butuskák és naivak. Futólag Deliára pillantottam, mikor szólt, majd vissza az érkezőkre. Még vártam egy keveset, majd elindultam a székek felé, néhány háttámlát, néhány vállat megérintettem, miközben elhaladtam mellettük. Számomra igazából nem jelentett volna az sem nagyobb különbséget, ha egy sztriptízbárban vagy egy kuplerájban dolgoztam volna, habár a második nehezen ment volna. Nem bírtam volna mások kívánságait lesni és mások igényeihez igazodni, hiszen mindig azt néztem, nekem mi a jó. Felsétáltam a színpadra és kicsit mozogtam a CDről szóló zenére, mielőtt elkezdődött volna Delia fellépése. Bár én is énekelhettem volna, egyszerűen nem volt hozzá kedvem, sokkal jobban szerettem, ha a testemet és nem a hangomat figyelik az emberek. Odamentem a lányhoz és alig pár centire előtte álltam meg. – Aztán jó legyen, drága – emeltem meg kicsit a fejét az állánál fogva, hiszen hiába volt rajta magassarkú, így is magasabb voltam nála (igen, igen, valószínűleg azért, mert rajtam is volt). – Nem akarok unatkozni – engedtem el, majd vissza is sétáltam a helyemre, hiszen kezdeni kellett. Több oka is volt, hogy szerettem a munkát. Először is éjjel kellett csinálni, és én nappal használhatatlan voltam, az esti órákra élénkültem fel. Már pár éve átállt az éjjeli „üzemmódra” a bioritmusom és ezt azóta folytattam is. Másodszor az egész szórakozásból állt, és többen is figyeltek engem, mintha csak simán táncolnék egy szórakozóhely tömegében. A pia nekem egyébként is ingyen volt (természetesen, ha mértékkel kértem), és a férfi nézők közül többen is meg szoktak hívni egy-egy pohárkára. Általában csak a nyaralók, vagy akiket vonzott a kisugárzásom, esetleg azok, akiket a farkuk irányít, az „okosabbak” elkerültek. Talán ők tették jól, talán nem. Elvégre kellemes kis szórakozást hagytak ki.

2013.05.05. 21:48 Imola

Az idefelé vezető úton az új számomat gyakoroltam, bömböltettem egyszerűen a készüléket, közben pedig ritmusra doboltam a kormányon. - Ohh baby please, please, please ohh tell me! - jöttek ki torkomon a kristálytiszta hangok. Az egyik kedvenc számom lett, a szövege, ritmusa, stílusa egyaránt megfogott. Fel is tettem a CD-re, amit ma fogok előadni, ez volt az első helyen. A számnak pedig pont vége lett, amikor leparkoltam a ,,munkahelyemnek" nevezett bár előtt. A visszapillantó tükörben még megigazítottam vér vörös rúzsom és kivágott felsőm, amihez egy kihívóan rövid, passzos szoknyát vettem fel. Egyértelműen magassarkú volt rajtam, egyszerű fekete, tűsarkú. Felsőm egészen köldökömig ki volt vágva elöl, és semmi sem takarta bőröm. Hátul pedig finoman csipkézett anyaga volt, a márkájára pedig már nem is emlékszem, csak azt tudom, amikor megveszem, akkor megnézem, utána pedig csak kikapom a szekrényemből. Kipattantam corolla versomból, becsaptam az ajtaját, majd miközben megindultam kezem hátra irányult és bezártam egy gombnyomással a kocsit. Kulcsomat elraktam kis táskámban, ami olyan apró volt, hogy ezen kívül csak a telefonom volt benne. Nagyokat lépve elértem az ajtóhoz, majd kinyitottam, de a szemem fent akadt a táblán. - Megint úgy maradt! Szerintem így nem sokan jönnek... - mondtam unottan, miközben szememet forgattam, a köszönés persze el is maradt, de túl lusta voltam ahhoz, hogy a pár centire lévő close-t open-re változtassam, majd megteszi a pultos. Pár perc múlva felállt a helyéről (bárszéken ült) majd megtette, amit elfelejtett és beállt a bár mögé. Ahogy azt én is tettem, ,,táskám" elraktam a megfelelő helyére, majd töltöttem magamnak egy rövidet, lehúztam, utána pedig láttam, hogy meg is érkezett az első csoport vendégünk. Három korombeli ,,férfi" de én inkább csak fiúnak mondanám őket. Előre láttam, hogy dőlöngélve, ittas állapotban fogják elhagyni ezt a helyet. Lassan a színpad felé közelítettem, ami egy egybe függő félkört alkotott, de nem olyan volt, mint egy sztriptíz bár, nem voltak rudak, csupán egy emelvény volt. Két oldalán küklopszokat megirigylő hangfalak meredtek a nézőtér felé, én pedig beraktam a CD-t, amin még volt két szám a kezdésig. Majd megláttam a két táncos lány közül az egyiket, aki eddig a pultnál ült, de valahogy nem sikerült eddig észre venne. Vajon a másik ebben a szent minutumban hol a fenében tartózkodhat? Megölöm ha nincs itt időben! Lassan a kirúgás szélén áll a kislány... Nem rég lett felvéve, de jól csinálja... - Hat perc és kezdés! - vetettem oda Lilithnek. Talán az egyetlen dolog az életemben, amiben nem színészkedtem és komoly voltam, az a munkám. Imádtam énekelni, és szirén lévén én jó hangot örököltem. A tömeg egyre csak gyülekezett, a székek a színpad felé fordultak, a fenti pult ugyan még nem nyitott ki, de az mindig az első felvonás után szokott. Utoljára megnéztem mindent, nehogy nekem valamelyik idióta elcsessze a felszerelést, majd a mikrofont is kipróbáltam. Működött, és tiszta is volt.

2013.05.05. 21:22 fantaa

Lassan közeledett az este, és tudtam, hogy a szórakozni vágyók hamarosan megérkeznek a bárba. Már egy ideje itt voltam, az öltözőben ültem a sminkasztal előtt és készülődtem. Fekete latex teddy volt rajtam, kétoldalt a csípőcsontomtól a mellemig félkör alakban kivágva, kivillantva ápolt, fehér bőrömet. A testemre simult, kiemelte nőiesebb formáimat és éppen eltakarta azt, amire a legtöbben kíváncsiak lettek volna. Nem vettem harisnyát, hiszen a bár fülledt melegében csak kínlódás lett volna. Egyszerű fekete platformos magassarkút vettem hozzá, azonos anyagút, mint amilyen a „ruhám” volt. A hátsó felé, a tetejétől kezdve a sarkáig arany szögecseket ragasztottam rá, a bal oldalit egy vékonyka, szintén aranyszínű lánccal is díszítettem. A jobb csuklómon is több karkötő díszelgett, arany, nyílhegyhez hasonlító fülbevalót tettem be. A szemhéjamra fekete szemhéjpúdert kentem, kihúztam a szempillám és egy kis pirosítót is használtam. Beletúrtam a hajamba, ami ma a megszokott össze-visszaságban meredezett, parfümöt fújtam magamra, majd kisétáltam az öltözőből. Még üres volt a hely, ránéztem a falon lógó órára. Még 10 perc, és nyitunk. Az alkalmazottak már bent voltak, és szinte minden készen állt arra, hogy nyissunk. Ez volt a legjobb munka, amit találhattam: egész éjjel táncolhattam, akár fel is szedhettem valakit, és még fizettek is érte. Meg persze mindenki elnézte, ha előtte bedobtam egy pohár rövidet ingyen. A pultra könyököltem és kértem is egy pohár vodkát, amit pillanatok alatt el is tüntettem. Széles vigyorral sétáltam végig a pult mellett, a pulthoz közelebbi ujjaim hegyét végighúzva a márványon. Lassan lépdeltem, a csípőmet komótosan, mégis szexin ringatva; mint mindig. Felléptem az emelvényre, amin dolgozni szoktam és egy elégedett sóhajjal körbenéztem az egyelőre kihalt téren. Hamarosan megjönnek az első látogatók, aztán fél óra múlva már teli lesz a hely. Talán hazavisz valaki vagy hazaviszek valakit… megerőszakolok valakit, vagy eltöltök vele egy kellemes estét. A napokban különös nyugalom telepedett rám, de tudtam, hogy egy aprócska dolog és újból kirobban belőlem az állat. Már alig vártam… nem erőltettem, nem siettettem, hiszen tudtam, minél tovább tartom magamat, annál nagyobb élvezet lesz elveszíteni a fejem. Egy hete lehetett talán, hogy négy napig nem beszéltem, mert nem volt kedvem és erőm se megszólalni. Csak ültem, vagy éppen álltam, meredtem magam elé eszelős tekintettel és néha-néha széles vigyorral, felidéztem az utolsó teliholdkor történteket. Egy három emberből álló csapatot kaptam el, akik úgy gondolták, jó buli lesz teliholdkor kiutazni motorcsónakkal. Nekem az volt. Úgy úsztam utánuk, utána pedig késsel fenyegettem őket, és nem mertem ellenkezni. Hamar levontam, hogy egy fiatal pár és az egyikük öccse az. Az öcsikével kezdtem, aztán szép lassan mindhármukat megerőszakoltam. Nem hiszik az emberek, hogy a férfiakat is meg lehet, pedig nekem már többször is sikerült. Hiába tiltakoznak agyban, a testi ingerek mások… élveztem, ahogyan a lány sírt, mialatt a barátjával foglalkoztam, kést fogtam a torkához, hogy nézze. Aztán persze mindet a vízbe dobtam, majd léket vágtam a csónak aljába is. Soha senki nem fog rájönni, hogy benne voltam. Mialatt ezen gondolkoztam, újból kiült az arcomra az a kifejezés, ami a némaságaim idején szokott, és amiért többször akartak már gumiszobába zárni. Mikor kizökkentem ebből, egy pillanatra rezzentem egyet, mintha most ért volna vissza a lelkem arról az éjszakáról és lökött volna egyet a testemen. Beszívtam az alsó ajkam és ráharaptam a puha felületre, majd vigyorogva elengedtem.

[8-1]